Patkány

A házi patkánynál méretét tekintve nagyobb, sokkalta erőszakosabb – így előbbit Magyarországról kis túlzással szinte teljesen kiszorító – vándorpatkány a 17-18. század fordulóján jelent meg először Európában. A szóban forgó rágcsálófaj Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger környékéről terjedt el, Európában először Norvégiában jegyezték fel megjelenését.

A faj kifejlett hímje 300-350 grammos is lehet, sőt ettől nagyobb egyedek is előfordulhatnak. A vándorpatkány teste 20–28, farka 17–23 centiméter. A faj szőre a hátán barnás, illetve olykor sárgásszürke, a hasán és a lábán inkább a fehér felé hajló. A vándorpatkány farka hengeres, további ismertetőjegye, hogy hátrafelé vékonyodik. Farkának hosszúsága a testével megegyező hosszúságú. Füle előrehajtva a szem hátsó szögletéig ér.

A vándorpatkány a szó szoros értelmében mindenevő. Nemcsak növényi táplálékkal él, hanem rovarokat, sőt kisebb gerinceseket is szívesen fogyaszt.

Micsoda szemtelenség

A vándorpatkány óvatossága, intelligenciája nagyfokú szemtelenséggel párosul. Kikezdi az alvó ló patáját, belerág az élő hízósertés érzéketlen szalonnájába, megfogja és éjszakáról-éjszakára elhordja a napos csibét- és kacsát, lopja a tojást, nem mellesleg kiválóm úszóként a halastavakban tenyésztett halivadékokban is rendkívül nagy kárt tehet. Utóbbiakon túl, mindent megrágva, fertőző ürülékével szennyezve gyakorlatilag ugyanazokat a betegségeket terjeszti, mint kisebb rokona, a házi patkány.

Spirochaeták és herpesz vírusok állandó rezervoárjai lehetnek, vagy mint mechanikus vektorok, a csírák fizikai terjedését teszik lehetővé a háziállatok talpán, esetleg szőrzetükön.

Előhelye, életmódja

A vándorpatkány alapvetően éjszakai életmódot él, de ahol nem üldözik, illetve ennek részint egyenes következményeként túlszaporodik, nappal is tevékenykedik. A házi patkányhoz hasonlóan rokoni klánokban birtokolja az élőhelyét, ám rokonával ellentétben sokkalta kevésbé kedveli a magas élőhelyeket.

A vándorpatkány inkább a talajszinten vagy földalatti járatokban érzi jól magát. Fontos tudni azt is, hogy a természetes élőhelyeken és a lakott területeken élő vándorpatkányok életmódja hazánkban és Európában eltérő. A nagyvárosok csatornahálózatai ideális feltételeket nyújtanak számára, ám utóbbin túl városi épületeken belül felhalmozott, illetve már egy jó ideje nem mozgatott, egy helyen tárolt anyagok – lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építőanyagok – között is fészket rak.

A városok közelében nyári időszakban nem ritkán a folyópartokon, gyakran a gátak környékén ütnek tanyát. Természetes ellenségei a ragadozó emlősök és madarak, igaz ezek a városokban élő népességeit nem veszélyeztetik. Ott a természet „vág” időnként rendet közöttük. A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékkal megtelő városi csatornákban mindig nagyszámú vándorpatkány pusztul el. A városokban és a falvakban megjelenő vándorpatkány többnyire az ember által kidobott élelmiszerhulladékkal és az őt körülvevő környezetében élő háziállatok takarmánykészletén élősködik.

Kedvenc fészkelő helyei

A szóban forgó faj az emberi környezetben, mindenekelőtt a „kevésbé mozgatott” telekrészek fával, esetleg különböző építőanyagokkal borított területeinek földalatti lyukaiban, épületek félreeső részein él. A vándorpatkány kivételesen jól tájékozódik, az egyszer már bejárt útvonalat szó szerint élete végéig megjegyzi.

Tájékozódásában kiváló szaglása mellett a visszhang is segíti, kifinomult hallószerveinek segítségével még az emberi beszéd árnyalatait is képes megjegyezni. Elképesztően jó atléta, akár 180 centimétert is ugrik, sőt 8-10 órát képes úszni egyhuzamban. Hihetetlennek tűnik, mégis igaz, 10 másodpercen belül futja a 100 métert!

Rendszerint ott érzik jól magukat, ahol a közelben elegendő táplálék áll rendelkezésre és a hőmérséklet is megfelelő. A vándorpatkány a kifejezetten nedves, hűvös és a sötét viszonyokat kedveli. Leginkább az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. A vándorpatkány az esetek túlnyomó többségében a fészkét közvetlenül az épület alá, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibővít.

A vándorpatkány által viszonylag nagy gyorsasággal kiásott járatok a földfelszín alatt haladnak 25-40 centiméter mélyen. A földalatti járatok kitáguló részben van a tulajdonképpeni fészek. A patkány által készített alagút egyik kijárata minden esetben a telken található gazdasági- vagy más típusú épület közvetlen közelében fut ki a felszínre. A másik járat konkrétan az épületbe vezet, míg a többi a szabadba nyílik. A patkányjáratokat tehát legkönnyebben a falak, csővezetékek, kerítések, térbetonok, bokrok és hulladékalmok mellett és alatt találhatjuk meg.

Kevesen tudják, de a vándorpatkány fészkének legalább 2, de nem ritka esetben 3-4 kijárata is van. A nyílt területeken gyorsan keresztülszalad. A vándorpatkányok életmódjával foglalkozó biológusok kutatásai szerint, amikor a járatok már megtelnek a patkány által behurcolt hulladékokkal, nemes egyszerűséggel elhagyja azt és újat épít.