Darázsirtás és darázsfészek eltávolítás

A darázs leginkább közösségi életmódjáról ismert: legtöbbször kolóniába szerveződve találkozunk vele. Vannak azonban magányos darazsak is.

A magányos darázs karcsúbb, mint társas rokonai. Fészkét elsősorban sárból, agyagból készíti, de szívesen fészkel növények szárába is. A fészekbe megbénított rovarokat hord, ezekre petézik, a kikelő lárva pedig ezekből táplálkozik.

A társas darázs jóval elterjedtebb. Fészkét faodvakba, háztetők, ereszek alá, kőrakások alá építi, de nem ritka, hogy egy elhagyott rágcsálójáratba költözik be.

Egy társas kolónia több száz egyedből is állhat. Élén mindig egy termékeny nőstény, a királynő áll, akit meddő dolgozó nőstények vesznek körül: ők etetik a lárvákat, építik a fészket, és védik a kolóniát. Egyes fajoknál „trónfosztás” is előfordul.

A darázs szaporodása jóval összetettebb a rovaroknál megszokott egyszerű megtermékenyítésnél: egy kolónia élete állandó körforgás.

Bár a kirajzás fő időszaka a tavasz, a körforgást érdemes ősszel kezdeni, mert ez a királynő megtermékenyítésének ideje. A megtermékenyítés a királynő és egy termékeny hím között jön létre, egyes esetekben a királynőt több hím is megtermékenyíti.

Az érdekes rész csak most következik: a hím spermája a királynő testének egy kis tárolójában raktározódik el, mert csak a következő tavasszal lesz rá szükség. Az ősz beálltával a dolgozók elpusztulnak, a telet csak a megtermékenyített királynő éli túl. Miközben a kolónia kipusztul, a királynő elhagyja a fészket, és téli búvóhelyet keres magának.

Tavasszal a királynő felébred, és a fészeképítéshez ideális helyet keres, ami egyáltalán nem biztos, hogy a korábbi fészek közelében lesz. Megkezdi a fészek építését, majd a peterakást; az építést és a lárvák etetését 4–6 hétig egyedül végzi.

A tárolt spermával jelentős méretű kolóniát képes létrehozni anélkül, hogy újra meg kellene termékenyülnie. Egyetlen királynő is tekintélyes kolóniát építhet fel. Minden petéből meddő nőstény, azaz dolgozó kel ki. Amint a dolgozók felnőnek, átveszik a királynő feladatait, ő pedig már csak petéket rak.

Nyár végére a tárolt sperma kifogy. Ekkor rakja le az utolsó petéit, amelyekből termékeny hímek és fiatal királynők kelnek ki. A fiatal királynőket nem a saját fészkük hímjei termékenyítik meg: a hímek kirepülnek, és más kolóniák királynőit keresik fel, majd a párzás után elpusztulnak.

Ezalatt az alapító királynő és a dolgozók fokozatosan elpusztulnak, a megtermékenyített fiatal királynők pedig felkészülnek a télre, és a körforgás kezdődik elölről.

A fészek építését eleinte a királynő végzi, később a dolgozók teljesen átveszik ezt a feladatot.

A fészek alapanyagát fa, papír kirágásával nyerik, nyálukkal ragasztják össze, és így illesztik a fészekbe. Ha elfogy a hely, akár lyukat is rágnak a falba, szigetelésbe, hogy bővíthessék a kolóniát, ezért egy rejtett, falüregben vagy redőnyszekrényben lévő fészek komoly kárt is okozhat.

A leggyakoribb helyek: eresz és tetőcserép alatt, tetőtérben, padláson, redőnyszekrényben, szellőzőnyílásban, falüregben, kerti fészerben, madárodúban, sűrű bokrokban, valamint a földben (elhagyott járatokban).

Árulkodó jel, ha ugyanazon a ponton folyamatosan ki-be járnak a darazsak, vagy a falból, redőnyszekrényből zümmögés, kaparászás hallatszik. A földben lévő fészek különösen alattomos: fűnyírásnál, kerti munkánál könnyű rálépni.

A darázs alapvetően nem támadja az embert, de ha veszélyt érez (különösen a fészek közelében), bátran támad. A méhhel ellentétben többször is képes csípni, mert a fullánkja nem szakad bele a bőrbe.

A csípés a helyi tüneteken túl súlyos túlérzékenységi reakciót is kiválthat, szélsőséges esetben akár halált is okozhat.

A méreg többféle hatóanyagot tartalmaz, többek között acetilkolint és más, fájdalmat, gyulladást okozó anyagokat. Összetétele fajonként és a darázs táplálkozásától függően is eltér; a jellemzően rovarokat, húst fogyasztó darazsak csípése mérgezőbb.

A csípés rendszerint helyi duzzanatot okoz, a csípés helyén bevérzés, ritkán szövetkárosodás is kialakulhat. Jellemzően kb. egy órán át fáj, és több napig viszkethet. Így reagál a szervezet az idegen anyagra.

Túlérzékenység is kialakulhat: a vérbe jutó méreg ellenanyag-termelésre készteti az immunrendszert, és egy ismételt csípés után a hajlamos embereknél allergiás reakció léphet fel. Valójában nem is a csípés, hanem a túlzott immunválasz okozza a tüneteket.

Szélsőséges esetben az allergiás reakció anafilaxiát okozhat. Tünetei: szédülés, alacsony vérnyomás, ziháló légzés, ajak-, nyelv- és arcduzzanat, szívritmuszavar, ájulás. Ha ilyen tüneteket tapasztal, vagy a duzzanat nem csak a csípés helyén jelentkezik, azonnal hívja a 112-t.

Ne nyúljon hozzá, ne piszkálja bottal, ne locsolja le vízzel, és ne próbálja kifüstölni vagy felgyújtani: ez az a pillanat, amikor a kolónia egyszerre támad. A bolti darázsirtó spray csak a kirepülő egyedeket éri el, a fészek belsejét és a királynőt nem.

Tartsa távol a gyerekeket és a háziállatokat, és ha a fészek ajtó, ablak vagy terasz közelében van, ideiglenesen kerülje azt a bejáratot.

Ha a darazsak a lakásba is bejutnak (például redőnyszekrényből vagy szellőzőből), zárja be az adott helyiséget, és hívjon szakembert. Allergiás családtag esetén ne várjon: ez sürgős eset.