Patkányirtás

A vándorpatkány a szó szoros értelmében mindenevő: a növényi táplálék mellett rovarokat, sőt kisebb gerinceseket is szívesen elfogyaszt.

Óvatossága és intelligenciája nagyfokú szemtelenséggel párosul. Megrágja az alvó állatok lábát, belerág a hízósertés szalonnájába, éjszakáról éjszakára elhordja a naposcsibét és -kacsát, lopja a tojást, kiváló úszóként pedig a halastavak ivadékaiban is nagy kárt tesz.

Mindent megrág, ürülékével, vizeletével szennyez, és számos kórokozót terjeszthet, például a leptospirózist okozó baktériumot. A háziállatok talpán, szőrén a kórokozókat mechanikusan is széthordhatja.

Alapvetően éjszakai életmódot él, de ahol nem üldözik és túlszaporodik, nappal is aktív. Rokoni klánokban birtokolja az élőhelyét, és a házi patkánnyal ellentétben kevésbé kedveli a magas helyeket: a talajszinten és a föld alatti járatokban érzi jól magát.

A nagyvárosok csatornahálózata ideális számára, de az épületekben felhalmozott, régóta nem mozgatott anyagok (lom, törmelék, téglarakás, fa- és építőanyag) között is fészket rak. Nyáron a városok közelében a folyópartokon, a gátak környékén is megtelepszik.

Természetes ellenségei a ragadozó emlősök és madarak, de a városi állományt ezek nem veszélyeztetik. Ott a hirtelen lezúduló, csatornákat megtöltő esők ritkítják időnként. A településeken többnyire az ember által kidobott élelmiszer-hulladékon és a háziállatok takarmányán él.

Az ember környezetében elsősorban a „kevésbé mozgatott” telekrészeken (fával, építőanyaggal borított területek alatti lyukakban) és az épületek félreeső részein él. A nedves, hűvös és sötét helyeket kedveli, oda költözik, ahol a közelben elegendő táplálék van.

Fészkét a legtöbbször közvetlenül az épület alá, védett helyre ássa, vagy egy meglévő üreget bővít ki. Járatai 25–40 cm mélyen haladnak a föld alatt, a kitáguló részben van maga a fészek. A járatnak legalább 2, gyakran 3–4 kijárata van: az egyik jellemzően az épület közvetlen közelében, egy másik az épületbe vezet, a többi a szabadba nyílik.

A patkányjáratokat ezért legkönnyebben a falak, csővezetékek, kerítések, térbetonok, bokrok és hulladékhalmok mellett és alatt találjuk. Ha a járat megtelik behordott hulladékkal, a patkány egyszerűen elhagyja, és újat ás.

A vándorpatkány kivételesen jól tájékozódik: az egyszer bejárt útvonalat szinte élete végéig megjegyzi. Ebben kitűnő szaglása és hallása segíti. A nyílt területeken gyorsan keresztülszalad, a falak mentén haladó útvonalakat részesíti előnyben.

Elképesztően jó atléta: a helyből ugrása a métert is meghaladhatja, kiválóan mászik, és órákon át képes úszni, így a csatornákon, lefolyókon át is bejuthat az épületekbe.

A nőstény már 2–3 hónapos korában ivarérett. A vemhesség kb. három hét, egy alomban átlagosan 6–10 kölyök születik, és kedvező körülmények között évente többször is ellik. Egyetlen pár utódaiból így egy év alatt népes állomány lehet.

Ezért érdemes már az első jeleknél lépni: minél korábban kezdődik a patkányirtás, annál gyorsabb és olcsóbb.

Ne szórjon ki szabadon mérget: veszélyes a gyerekre, a háziállatra, a madarakra, a patkány pedig megtanulja elkerülni. Ne próbálja sarokba szorítani sem, mert ilyenkor harap.

Szüntesse meg az élelemforrást: zárt kuka, zárt takarmánytároló, főtt étel nélküli komposzt, és ne hagyjon kint kisállat-eledelt éjszakára.

Figyelje meg, hol vannak lyukak, járatok, ürülék, de ne tömje be őket, mielőtt a szakember megnézte, mert ezek mutatják meg, hová kell a csalétekállomás.